Születésnapi kettős portré

Az élet úgy hozta, hogy a hazai könyvtárosképzés két jeles alakja, Bobokné Belányi Beáta és Szabó Sándor az idén kerek születésnapot ünnepelt. Hihetetlen, de igaz: Bobok Bea hetven-, Szabó Sándor pedig nyolcvanéves lett. Isten éltesse őket!

A közös születésnap alkalmából a Könyvtári Levelező/lap – jókívánságainak kifejezésével egyidejűleg – felkereste az ünnepelteket azzal a szándékkal, hogy bepillantson nyugdíjas mindennapjaikba, és visszatekintve pályájukra, a szakma figyelmét és emlékezetét is feléjük fordítsa.

Először érdemes feleleveníteni mindkettőjük sikeres szakmai életútját, amelyben központi helyet foglal el a könyvtárosság és az oktatási tevékenység ötvöződése, amely életutak bizonyos pontokon hol összekapcsolódtak, hol szétváltak, és ezen keresztül elgondolkodtatnak a könyvtáros-oktatóvá válás kiszámíthatatlan és különös útjairól.

Bobokné Belányi Beáta pályaválasztása több módosítással indult. Az orientalista tudományok vonzották az egyetemre (innen a perzsa nyelvvizsgája), de Szepesváry Tamásnak köszönhetően mégis a könyvtáros tanulmányok racionalizmusa mellett döntött végül. A diploma megszerzése után Székesfehérváron dolgozott könyvtárvezetőként, majd a Könyvtártudományi és Módszertani Központba (a továbbiakban KMK) került, Horváth Tibor bizalmának köszönhetően. Úgy tartja, hogy tanári pályafutását két Sándornak köszönheti: Balázs Sándor bízott rá először oktatói feladatot, és Szabó Sándor támogatta egyetemi oktatóvá válását (hosszabb ideig közös szobában is dolgoztak az egyetemen). Ezt nagy jótéteménynek tekinti, mivel kezdettől nagyon szeretett és a mai napig nagyon szeret tanítani, együttműködni valamilyen szellemi élmény megosztásában. Az oktatói pályára való rátalálás tehát élete nagy ajándéka lett. Pályája csúcsán az élete úgy alakult, hogy családtagként hosszú évekig élt külföldön, az 1980-as években Észak-Afrikában, az 1990-es években Hollandiában, 2002-től 2007-ig pedig Írországban. Ezeket az éveket is könyvtárközelben igyekezett tölteni, volt, hogy kint tudott könyvtárosi munkát találni, volt, hogy közben is hazajárt tanítani, volt, hogy „külföldi tudósítóként” számolt be szakmai és egyéb kulturális élményeiről, többek között a Könyvtári Levelező/lapnak is. Írországi tudósításaiból egy szép kis kötet is kerekedett, jó lenne egyszer megjelentetni. Nyugat-európai könyvtári tapasztalatai ösztönözték az új és korszerű ismeretek hazai átadására, így többek között a szervezetmenedzsment, az emberi erőforrások menedzsmentje témáiból tartott speciálkollégiumai új színt, új formákat hoztak a felsőfokú könyvtárosképzésbe. Pályafutása tulajdonképpen váratlan gyorsasággal zárult le, kezdeményezései, kreatív törekvései, minden újra nyitott és élénk szakmai szelleme előtt sajnálatosan hirtelen bezárultak a hivatalos kapuk.

Szabó Sándor eredetileg tanárnak készült, magyar–történelem szakon kapott diplomát 1958-ban, ennek megfelelően első útja a Központi Pedagógus Továbbképző Intézetbe, illetve annak utódjába, az Országos Pedagógiai Intézetbe vezetett, ahol azonban az intézeti könyvtárossal való véletlenszerű megismerkedése felkeltette érdeklődését a könyvtárosság iránt. Egy ideig ingadozott a két szakma között, ugyanis hol innen, hol onnan kapott állásajánlatot, de bizonyos váratlan és sorsszerű telefonos megkeresések eldöntötték a pályáját. Ezért később egyetemi kiegészítő szakon a könyvtáros képesítést is megszerezte. Útja az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ Oktatási Osztályára vezetett, és ettől a ponttól kezdve a könyvtárosság és a tanárság szerencsésen összetalálkozott és elválaszthatatlan lett az életében. Itt ugyanis a feladatai közé tartozott az érettségire épülő könyvtárosképző szaktanfolyamok szervezése és irányítása, valamint a könyvtárosképzés rendszerének kidolgozásában való részvétel. A szaktanfolyamokon kezdte oktatni a könyvtári tájékoztatást (bibliográfia, dokumentáció), s ez a téma azután több mint negyven éven keresztül, ott és a felsőfokú könyvtárosképzés különböző intézményeiben is, egyetemen, főiskolákon, 2007-ig elkísérte. 1975-től főállású oktató lett az ELTE BTK Könyvtártudományi Tanszékén, 1992-től 2000-ig pedig az ELTE Tanárképző Főiskola Könyvtári Tanszékének vezetőjévé nevezték ki. Vezetése alatt a főiskolai tanszéken három tagozat működött: nappali, levelező és másoddiplomás formában, magas hallgatói létszámmal. Kutatásai, tudományos munkája, publikációi, előadásai is a nemzeti bibliográfia elméleti kérdéseire terjedtek ki elsősorban. Könyvtáros nemzedékek sora került ki a keze alól. Tanítványai és kollégái szeretetéről és megbecsüléséről tanúskodik az az ünnepi emlékkötet, amelyet még a hetvenedik születésnapjára állítottak össze.

És hogyan telnek a nyugdíjas éveik?

Bobokné Belányi Beáta nyugdíjasként is igen aktív, elsősorban civil szervezetek munkájában vállal tevékenységet. Hiszi és vallja, hogy a közösség szolgálata megújítja belső erőforrásait. Szakmailag nagy büszkeséggel szolgálja a Publika Magyar Könyvtári Kört, azt a fórumot, amely komoly szellemi tevékenységek felkarolásával segíti a szakmát: kutatásokat, felméréseket, workshopokat szervez, és nagy hangsúlyt fektet a tapasztalatok és a jó példák, jó gyakorlatok megosztására, jószolgálati ügyek mellé áll, határon innen és túl. Hasonló indíttatásból tagja két asszonyszövetségnek is, ahol társaival sok jó ügyet karolnak fel és sok családon tudnak segíteni, a fiatalokat oktatva, az idősebbeket szeretetben megőrizve. Mostanában a családi gondok és betegségek enyhítése mellett is igyekszik jó nagymamája lenni két szép unokájának. Amikor pedig elfárad, nagyon szereti, hogy olyan kisközösségektől és barátoktól kap lelkierőt és biztatást, mint például a Múzeum Baráti Körök tagjai, ugyancsak sokat és szívesen jár koncertekre is.

Szabó Sándor ameddig csak lehetett, nyugdíjasként is ragaszkodott a tanításhoz, amelyet fő hivatásának tekintett egész pályafutása során. Többek között segédkönyvtáros tanfolyamokon való oktatás, vizsgáztatás formájában talált erre lehetőséget, együttműködve a Könyvtári Intézet Oktatási és Humánerőforrás-fejlesztési Osztályával. De a tanári munka kedvéért a Hatágú Síp Alapítvány által működtetett könyves szakiskolában is hűséggel tanított, annak megszűnéséig. Mivel ezek a lehetőségek sorra megszűntek, más feladat után nézett: korábbi egyetemi, történeti jellegű kutatásainak folytatásaként most a Kovács Máté Alapítvány Kuratóriumának tagjaként a tanszék történetének, Kovács Máté munkássága feltárásának munkálataiban vesz részt. Szabadidejében ő is eljár a Publika Magyar Könyvtári Kör rendezvényeire, ha teheti. Dunakanyari hétvégi házát, a lehetőségektől függően, szívesen látogatja. Örömmel tölti el, ha felkeresik volt tanítványai, baráti kapcsolatot tart fenn kortárs kollégáival. Noha pályafutása során több elismerést, kitüntetést is kapott, úgy érzi, az igazi tanár a tanítványaiban él majd tovább.

Címkék

Kapcsolódó galériák