Beköltözik az Opera a könyvtárba

Korábban beszámoltunk már arról, hogy a Könyvtárlakó fiatalok milyen sokoldalú tevékenységgel járulnak hozzá Aszód kulturális életéhez. Legyen szó könyvtári programokról, táncról, színházról. Előző cikkünkben szóltunk a nemrég alakult táncszínházról, annak munkájáról, könyvtárhoz, olvasáshoz való kötődéséről. Ezek a fiatalok nem csak olvasnak, táncolnak, de a színházhoz való kötődésük is igen nagy. Mindenféle színházi műfaj érdekli őket. Nézik, hallgatják és művelik is azt. Rendszeres látogatói a gyermekrészleg által szervezett színházlátogatásoknak; többször jártak már az Erkel Színházban és az Operában is.

Egy ilyen „színházjárat” alkalmával hívta fel figyelmünket az Opera Nagykövetei elnevezésű programra egyik felnőtt olvasónk, aki színházi berkekben dolgozik. „A program célja, hogy egy új, kulturális értelemben tágabb látókörű, operába járó fiatal nemzedéket neveljen önökkel közösen, a gyermekeket, fiatalokat saját közegükben megszólítva. Nagyköveteink látogatásai során az ifjúság az operához/baletthez kötődő szakmai ismereteken kívül a Művészember személyes varázsával fog találkozni, ami egyedi és eddig példa nélküli ilyen szervezett program formájában. A Magyar Állami Operaház tizennégy művésze vállalta, hogy oktatási intézményekben tart személyes élményekkel átszőtt, szakmailag magas színvonalú órákat, kurzusokat, akár tanórákon, akár tanórán kívüli foglalkozások keretében...”

A nagykövetek között van operaénekes, balettművész, hangszeres művész és ügyelő is. Mivel az előadások bármilyen könyvtári programsorozatba beilleszthetők, úgy döntöttünk, elhozzuk az Operát Aszódra. Kicsik és nagyok egyaránt kapnak ízelítőt, minden korosztály számára kínálunk alkalmat az ismerkedésre. A nagykövetek közül ketten már „hazajárnak” a könyvtárba: Szebenyi Etelka operai ügyelő és Várkonyi Zoltán balettművész. Teszik ezt örömmel, szeretettel.

A programsorozatot a 2014-es Országos Könyvtári Napok keretén belül indítottuk útjára. Első vendégünk Várkonyi Zoltán volt, akit a táncszínház fiataljaira gondolva hívtunk meg. Fergeteges előadást tartott a balett humoros oldaláról, vicces jelenetek felvételeivel tarkítva előadását különböző előadásokból, mindezeket humoros történetekkel fűszerezve. Majd a lányok nagy örömére előkerültek a „kincsek” a táskából: felvehették a tütüt, kipróbálhatták a spicc-cipőt, sőt, még Hapci orrát és fülét is magukra próbálhatták. Nagy élmény volt, sok új dolgot mutatott a táncról, és a fiatalok a felvételeket nézve máris feljegyeztették, melyik előadást szeretnék látni a színházban.

Következőnek Szebenyi Etelka ügyelő volt a vendégünk. A karácsony közeledtével az Operában mi másról szólhatna minden, mint a klasszikus Diótörő című balettről. Etelka színes előadásából választ kaphattunk arra a kérdésre is, hogyan kapcsolható össze az Operaház Aszóddal. Kiderült, hogy a Fantom lemásolta az aszódi kastélyt, és díszletként több helyen is felbukkan a balettben. Például a nyitó jelenet háza nagyon hasonlít a kastély külsejére, illetve a Diótörő herceg bálterme az itteni díszteremre. Részleteket láttunk a Nemzeti Balett előadásaiból, hallgattuk Csajkovszkij csodálatos zenéjét, és mindeközben Etelka mesélt és mesélt, fáradhatatlanul. Elkerekedett szemmel hallgatta a közönség az előadást, amelynek végén megérkezett a meglepetés vendég: az igazi Diótörő baba. Kézbe vettük, játszhattunk vele, teljesen elvarázsolt bennünket.

Az előadások sikerein felbuzdulva határoztuk el, hogy 2015-ben rendszeressé tesszük a programot a könyvtárban. Februárban, kihasználva a fiatalok körében nagyon kedvelt Valentin napot, őket csalogattuk be az intézménybe. Várkonyi Zoltánt kértük fel, mutassa be, hogyan fejezhetők ki az érzelmek a mozdulatok világában, a táncban, hogyan jelenik meg a szerelem, a gyűlölet ebben a világban. Az előadás sikerét mutatja, hogy a fiatalok közül sokan már ott voltak a Karamazov testvérek című balett előadásán az Erkel Színházban, a nézők soraiban. A siker abban is észrevehető, hogy egyre nagyobb igényük van az ilyen programokra. Több modern táncelőadást is néztünk már az Erkelben, s mindig élményekkel telve értünk haza.

A sorozat folytatódott Szebenyi Etelka kicsikéknek szóló előadásával, ahol a Parázsfuvolácska című, gyerekeknek szánt operát mutatta be játékos formában. Nem volt hiány sem játékban, sem mesében. Etelka nagyszerűen megtalálja a hangot kicsikkel, nagyokkal egyaránt.

Kamaszoknak szóló nyári táborunk témája is a színház volt az idei évben. Voltunk a Bajor Gizi Színészmúzeumban, de a főszerepet itt is az Opera nagykövetei kapták, mert ki más beszélhetne hitelesen a színházi világról, mint aki maga is benne él. Ambrus Ákos operaénekes nagyon érdekes előadást tartott a színház technikai működéséről. Megtudhattuk, hogyan működnek a süllyedők, mi a szerepe a zsinórpadlásnak, hogyan mozognak a díszletek, és egyáltalán kik azok, akik mindezt a munkát elvégzik, előkészítik és segítik az előadást a háttérből. Járt a táborban újra Várkonyi Zoltán, aki ez alkalommal magával hozta Végh Krisztina balettművész-magántáncosnőt. Az egész napos program első felében Krisztina beszélt műhelytitkokról, a táncosok mindennapjairól, szerepeiről. Később Zoli tartott egy rövid balettórát a csapatnak, amelyhez természetesen már a táncszínház tagjai is csatlakoztak. Mindenki nagyon igyekezett, ki több, ki kevesebb sikerrel vette az „akadályokat”. Viszont mindenki láthatta, érezhette, nem is olyan egyszerű ez, mint amennyire annak tűnik a nézőtéren ülve.

Kis csapatunk bekéredzkedett az Operaházba is. Ezt a programot nyitottá tettük, nem csak a táborozó csapat vehetett részt rajta. A kamaszokat ki más fogadhatta volna az Operában, mint Etelka, aki ügyelőként úgy ismeri az egész épületet, mint a tenyerét. A ház történetén kívül sok érdekességet is mesélt, miközben az Operaház minden zegzugát bejártuk. Végigsétáltunk a királyi lépcsőházon, beültünk zenét hallgatni Erzsébet királyné páholyába, felosontunk a színpadra, megnéztük az ügyelőpultot, és kerestük a Fantomot a színpad alatt. Az élmény garantált!

A nyár után a tanév kezdetével jelentkeztünk egy maroknyi fiatallal az Operakalandra, amelynek keretén belül az idei első előadás a West Side Story volt. Minden „színházjáraton” bővül a csapat létszáma, ide különösen sokan jelentkeztek. Természetesen a nagykövetek között is híre ment a dolognak, így kedvenc ügyelőnk felkerekedett, és eljött egy előkészítő beszélgetésre a srácokhoz. Előadásában párhuzamot vont a musical és Shakespeare Rómeó és Júliája közt, felkészítette a fiatalokat a darab látványvilágára. Úgy indulhatott el csapatunk az előadásra, hogy mindenki tudta, mikor mire figyeljen, hogyan értelmezzen bizonyos jeleneteket. És bár október elején láttuk az előadást, hatása ma is tart, újra és újra téma a kamaszok között.

Beszámolómból is látszik, mennyi olyan eszköz áll rendelkezésünkre, amellyel becsalogathatók a fiatalok a könyvtárba. A titok nyitja, hogy hozzájuk közel álló témákat tálaljunk, a megfelelő előadókkal, akik megtalálják a szívükhöz vezető utat. A fiatalság nyitott a kultúrára, és megfelelő felvezetéssel bármibe bevonható.

Köszönjük a Magyar Állami Operaháznak, hogy útjára indította ezt a programot, és az írásomban említett művészeknek, hogy átadják a művészet szeretetét a kamasz korosztálynak, hogy előadásaikkal elősegítik munkánkat. A színházi utak szervezését, illetve az operakövetek könyvtári estéinek rendezését intézményünk gyermekrészlegének vezetője Nagy Judit végzi.

Címkék

Kapcsolódó galériák