A személyes adatok szerepe a XXI. század információs társadalmában

Amióta feltalálták az internetet, megváltozott a mindennapi kommunikáció, az emberek közötti kapcsolattartás. Létrejöttek olyan közösségi szolgáltatások, mint például a Google, a Facebook, a Twitter, amelyek forradalmasították életünket. Egy úgynevezett információs társadalomban élünk, amelyben olyan infokommunikációs eszközökkel vagyunk körülvéve, mint például a személyi számítógép, a tablet, az okostelefon, az okosóra, az okosszemüveg, az okosruha és az okoshűtő. Bár mindezek megkönnyítik mindennapjainkat, az éremnek van egy másik oldala is, avagy a nagy kényelemnek nagy ára van. Mindenkiről nyilvántartást lehet vezetni, aminek következtében senki sem tud elbújni, senkinek a titka nem marad rejtve mások előtt. Megfigyelhetnek bennünket a mobiltelefon vagy a notebook kameráján keresztül, és a különféle digitális adathordozókon tárolt személyes adatainkhoz is hozzáférnek. Az emberek nagy része nincs tisztában azzal, hogy amit az interneten csinál – legyen szó a honlapok látogatásáról vagy saját személyes adatainak megosztásáról –, mind kitörölhetetlen nyomokat hagy maga után, amelyek alapján feltérképezhető a személyiségük, lekövethetővé válnak. Emellett azok a hétköznapi dolgok, amelyek eddig az otthon biztonságában maradtak, mind kikerülhetnek a nagyvilágba. Bárki, akár a hackerek, akár a titkosszolgálat, akár az adatkezelő szervek is megtudhatják, hogy egy bizonyos személy kivel, mikor találkozik, mi a kedvenc filmje, könyve, mit szokott enni, és miről mi a véleménye. Magyarán: elveszítjük a személyes adataink feletti rendelkezést, és ezzel együtt a privátszféránkat is. A mai világban már könnyen eltűnik a magánélet.

Három súlyos problémát emelnék ki, ami elsősorban a gyerekeket és a fiatalokat érinti: szexting, cyberbullying és grooming. A szexting szexuális töltetű szöveges vagy képes üzenetküldést jelent. Ezzel kapcsolatban leginkább akkor jelentkezik a kockázat, ha az inkrimináló tartalmak, például a meztelen képek, nem kívánatos kezekbe kerülnek. A cyberbullying vagy internetes zaklatás az iskolások körében jelent egyre súlyosabb problémát: az áldozatot már nem csak az intézmény falai között gyötrik, hanem otthon, virtuális környezetben is. A grooming esetében pedig egy pedofil becserkész egy általa „megfelelőnek” tartott kiskorút, és kettejük között akár személyes találkozóra is sor kerülhet.

Érdemes emellett kitérni a vállalati környezetben kezelt személyes adatokra is, hiszen a személyes információk manapság már üzleti értékkel bírnak: a nagyvállalatok fizetőeszközként tekintenek rájuk, és egymás között kereskednek velük, sokszor az érintettek tudta és beleegyezése nélkül. Az üzleteknek érdekükben áll fogyasztóikról, ügyfeleikről minél több adatot szerezni, hogy minél jobban megismerhessék őket, és ezáltal a személyiségüknek megfelelő termékek vagy szolgáltatások nyújtásával még jobban ki tudják elégíteni az igényeiket, a nagyobb profitszerzés érdekében. Továbbá, ugyan az online marketing még friss jelenség, de a nagyobb cégek máris kiaknázzák a benne rejlő lehetőséget. Ennek repertoárjába a webes ügyfélszolgálat, a személyre szabott hirdetések és a közösségi média eszköztára tartozik. A fogyasztók számára hátrányos tény, hogy a nagyvállalatok gyakorlatilag bármit megtehetnek az adataikkal, és a nagy kérdés az, hogy mennyire etikus az ilyen gyakorlat.

A fenti problémákkal kapcsolatban a közösségi média lehetőségeit kihasználva kérdőíves felmérésre épülő kutatást végeztem, melyre 135 önkéntes válasz érkezett. A válaszadók 93%-a a 19–35 éves korosztályba tartozott, 73:27 nő-férfi megoszlással. A következő sorokban a felmérés legérdekesebb példáit szeretném bemutatni. A számítógépes eszközök használatának gyakorisága tekintetében azt szűrtem le, hogy a személyi számítógépek használata visszaszorulóban van, és előretörnek a mobilis eszközök, amelyek közül a laptop áll a legelső helyen, ezt követi az okostelefon. A táblagép meglepő módon az utolsó helyen áll, de véleményem szerint ez idővel előrébb fog kerülni. Adatgyűjtésem a legnépszerűbb közösségi szolgáltatásokra is kiterjedt, csökkenő sorrendben a következő eredménnyel: Facebook, YouTube, Skype, Google Plus, Instagram, Twitter, iWiW. Mivel a felmérésemre 2014 februárjában került sor, akkor még működött Magyarország egykor legnépszerűbb közösségi oldala, az iWiW, amely ugyan júniusban végleg megszűnt, de fontos tudni, hogy a csalók adathalászati célokból még manapság is használják. Vizsgálatom arra is irányult, hogy az emberek miért regisztrálnak a közösségi oldalakra. A leggyakoribb ok az volt, hogy a barátaik is fent vannak, és szeretnének velük könnyebben kapcsolatot tartani. Ezt követi az az indok, hogy így tudják a legkönnyebben elvégezni az egyetemi vagy munkahelyi feladataikat. Az embereket az is érdekli, hogy mit csinálnak az ismerőseik, továbbá naprakész információkra szeretnének vadászni, végül pedig könnyebben szeretnének értesülni bulikról vagy kulturális rendezvényekről. Kevesekben azonban érlelődik az elhatározás, hogy töröljék magukat ezekről az oldalakról. Ez leginkább azokat érinti, akik szerint már unalmasak az ilyen helyek, ezért már nem érdeklik őket, és/vagy inkább valamilyen más szolgáltatást preferálnak. Sokan attól is tartanak, hogy függőséget okoznak, ezen felül zavarja őket a sok reklám, zaklatják egyes ismerősök, vagy féltik az intimszférájukat. A megkérdezettek felének viszont egyáltalán nincs semmilyen problémája, és továbbra is szívesen maradna ott, ahol van. Emellett azt is felmértem, hogy a felhasználók milyen jellegű információkat osztanak meg a közösségi oldalakon. Az eredmények azt mutatták, hogy az emberek óvatosak (bár nekem kétségeim vannak ezzel kapcsolatban): elég kevesen osztanak meg politikai jellegű információkat, híreket, más személyekről, ismerősökről szóló véleményeket, aktuális tartózkodási helyet, illetve olyan privát jellegű adatokat, mint például a telefonszám, lakcím. A leggyakoribb tevékenység inkább a másokkal való kapcsolattartás, üzenetváltás, vagy a chatelés.

Ugyan a fenti adatok nem túl biztatók, szerencsére nem teljesen reménytelen a helyzet, hiszen léteznek különféle eljárások arra, hogy ki tudjuk védeni a megfigyeléseket és felügyelni tudjuk a személyes adatainkat. Először is létezik a jogi megoldás, amikor a törvények védik a jogainkat az esetleges visszaélésektől, ezzel azonban az a baj, hogy nem mindig hatékony és nem véd kellőképpen. Ennek több oka is lehet: nem eléggé rugalmas a rendszer, mert nem tudja követni a változásokat, a legújabb trendeket, aktualitásokat; nem létezik nemzetközi szinten egységes jogrendszer; az elkövetők kilétére gyakran nem derül fény; vagy az adatkezelő szerv hatalmi pozíciója okán nem lehet érvényesíteni a jogokat. Erre találták ki a PET-technológiák körébe tartozó technikai megoldásokat (az angol „privátszférát erősítő technológiák” rövidítése). Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a személyes adatok kezelését törvényes és tisztességes úton hajtsák végre. Ezzel kapcsolatban beszélhetünk szoftveres védelemről, például a böngészőbe beépített, anonimitást biztosító alkalmazásokról, amelyek segítségével nehezen követhetőkké válnak az internetes tevékenységek, valamint hardveres védelemről is, mint például a mobiltelefonokba beépíthető fizikai lehallgatás elleni eszközök. Manapság nem mellőzhetjük a számítógépes készülékek használatát, így a legjobb védekezés a megelőzés. Jól gondoljuk meg, hogy mit teszünk fel az internetre, mit osztunk meg magunkról! Legyünk elővigyázatosak, figyeljük meg, hogy biztonságos oldalra látogatunk-e! Legyünk körültekintőek az internetes vásárlás, a banki tranzakciók lebonyolítása során, és győződjünk meg arról, hogy a böngésző címsorában látszik-e a biztonságos oldalakat jelző zöld lakat ikon, és lehetőleg kerüljük a nyilvános wifit is! Amikor gyanús e-mailt, spamet kapunk, ne nyissuk meg, főleg a csatolmányt ne, hanem töröljük ki, mert a leggyakrabban ezekben terjednek a vírusok. Mielőtt kidobunk egy adathordozót, győződjünk meg arról, hogy tényleg letöröltünk-e mindent róla, a lemezt pedig fizikailag is rongáljuk meg! Minden fontos adatról csináljunk biztonsági mentéseket! Mindig töröljük a böngészési előzményeket, és ha lehet, használjuk az „inkognitó” böngészés lehetőségét, főleg mások számítógépein, amikor felhasználónévvel és jelszóval belépünk valahova! Mobileszközünket mindig hordjuk magunknál, mintha a pénz- vagy értéktárcánk lenne! Mindenképpen használjunk vírusirtó szoftvereket, és telepítsünk legalább szoftveres tűzfalat! Továbbá olvassuk el a számítógépes biztonságról szóló híreket, és fogadjuk meg a szakemberek tanácsait! A fenti megfigyeléseket alapul véve kutatásomból ugyanis azt a tanulságot vontam le, hogy nem az infokommunikációs eszközök a fontosak, hanem az, hogy az emberek mihez férhetnek hozzá.

Különdíjas OTDK-dolgozat publikációs változata (XXXII. OTDK Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai és Könyvtártudományi Szekció)

Címkék